Középiskolai éveimben családunk 600 négyszögöl területet vásárolt a Baktában, azon a nagyszerű helyen, ahol a régi értékrendet képviselő világban soha nem lehetett birtokot venni, csak örökölni. Mivel én tanultam szőlészetet, ezért elsősorban az én, és testvéreim feladata volt művelni a szőlőt. Elhatároztam, hogy a helyi borversenyen benevezem a család kadarka borát, édesapám nevén, persze ezt úgy tettem, hogy senki se tudja. Az egyik vasárnap reggelén édesapám a helyi újságot olvassa, és nagy betűkkel hozzák, hogy az első helyen végzett Vida Sándor kadarkája. Apám nagyon szigorú ember volt, de akkor megcsillant a könny a szemében. Magához ölelt és azt mondta: "Meglátod, még ezt az Úr meghálálja". Ez a szülői gondolat ismét megerősített abban, hogy a borral érdemes foglalkozni.

Vida Péter